A koporsóban nem lesz anyanyelvem
A koporsóban nem lesz anyanyelvem,
ahogy születésem előtt se volt,
s hogy csimpaszkodtam édes anyamellen,
számban ige, név, anya, nyál összefolyt.
Huszonnyolc, július, nyolcvanvalahány,
Budapest, Magyarország, Ká-Európa,
bámult ki anyám a kórház ablakán
szülési fájdalmaiba kapaszkodva.
Ellobbant szemében a nyáréjszaka,
száján sóhajok feküdtek keresztbe,
sh végre! ésh fiú! ésh túl vagyok rajta! –
markolt magához ölébe temetve.
Becézett, dúdolt, szavával ringatott,
mellét számba tolta, megnyílt a világ,
ittam belőle, egyedül nem vagyok,
hajnalban sikítva hívta a Kútvölgyi
kórház éppen ügyeletes orvosát.
Én hánytam, és hánytam, és egyre lilább
fejű öklendezéseim szennyvize mosta át
hallgatag folyosók sterilizált falát.
Úgy ébredtem, hogy artikulálatlan
üvöltés az anyanyelvem, mert minden
más kijön, keserű epével keverten,
és hiába iszom életvággyal elkeseredve
anyám belém kapaszkodó bánatát,
egyszerűen nem tudom megemészteni
a felém áradó szeretet semelyik szavát;
anyám teje meg ahol be, ugyanott ki,
szinte azonnal, elhörgött csecsemőátkokkal,
hogy én itt nem leszek soha egy köztetek,
hagyjatok békén elmenni, emberek!
Mert hiába Ká-Európa, Magyarország,
én nem fogom szívni a tejben oldódó
diktatúrátok mézzel erjedő illatát,
én nem fogok egy tálból cseresznyézni
sorsukba beletörődő bölcsisekkel,
vagy a nagycsoportban félbe vágott almát
falánkan harapni, hogy közben Kádár apánk
mint fénykép mosolyog ránk a menza falán.
És folytattam volna anyanyelvtelen tiltakozásom,
de beleájultam anyám felhőkig felhajló
szeretetébe az utolsó előtti ablakpárkányon.
Onnan estem vissza, Ká-Európa, Magyarország,
puha öledbe, és ittam nyelvedet, hazám,
egy ellentmondást nem tűrő infúzióra kötve.
A halálra készültem, mielőtt életre keltem,
a diagnózisban sem volt sok optimizmus,
én meg hiába mondtam volna talán,
szeretlek – élek, halok, bárhogy is legyen,
még nem volt anyanyelv a nyelvemen,
és amit aznap éjjel előre láttam,
az nekem ne legyen! – pláne ne hazám.
(Megjelent az Alföld 2025/5-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Krizbai Gergely Krizbo grafikája.)
Hozzászólások